A könyvelő feladata az, hogy a valóságot megmutassa a vállalkozás gazdasági eseményeinek rögzítésén és feldolgozásán keresztül. Ez azonban a számviteli valóság, ami számos esetben eltér a vállalkozás vezetése által megtapasztalt pénzügyi valóságtól. Az ilyen eltérések eredhetnek egyrészt abból, hogy a valóságban nem mindig minden úgy történik, mint ahogyan az az online könyvelés sorai között szerepel – de ezzel ebben a cikkben nem foglalkozom. Az eltérések másik csoportja az, amikor a számviteli törvények kikényszerítik, hogy a könyvelő másképpen mutassa be a gazdasági eseményeket, mint ahogyan azokat a maguk pénzügyi valóságában a vállalkozás megtapasztalta.
A mai cikkben a lejelentett, azaz az adózás előtti eredmény kapcsolatát feszegetem a bankszámlán keresztül megtapasztalt pénzügyi eredménnyel. (Itt nem az online könyvelés tételei között szereplő pénzügyi eredménysorra gondolok, hanem arra, hogy mennyi pénze maradt éves távlatban a vállalkozásnak a költségei levonása után.) Röviden tehát azt vizsgálom, hogyan történhet meg az, hogy a vállalkozás pénzügyileg szűkösnek érzi az éves eredményét, a költségvetés felé azonban a valóságos eredményéhez képest túlzott összegű társasági adót kell fizessen.
Az egyik ilyen jellemző eset az, amikor a vállalkozó lejelentett és pénzügyi eredménye azért különbözik, mert a bankszámlán az összes termelés éves költsége meglátszik (azaz az év során az összes termeléséhez kapcsolódó költségeit kifizette), de az adózási évhez kapcsolódó eredményében a könyvelő csakis a tárgyévre vonatkozó termelési adatok költségeit veheti számba. Ha például Tatabánya egy raktárában megmaradt az éves termelésének 10%-át kitevő áru, akkor ezeknek a megmaradt áruknak a bekerülési értékét csak abban az évben mutathatja ki a könyvelő az eredménykimutatásban, amikor ezek értékesítésre kerülnek. Ezért előállhat az, hogy a cég bankszámlája év végére teljesen kiürült, mégis jelentős társági adót kell fizetnie az online könyvelés szerint.
A másik jellemző eset az, amikor a könyvelő kénytelen alkalmazni valamilyen előírást a minimálisan elvárt nyereségre vonatkozóan. 2016-ban ez az elvárt nyereség az éves forgalom 2%-ában van meghatározva, tehát legalább az éves forgalom 2%-a után fizetni kell a társasági adót. A 2015-ös üzleti évben még az online könyvelés levonhatta a továbbértékesített áruk és szolgáltatások bekerülési értékét, azaz a 2%-ot csak a “haszonból” kellett számolni, a 2016-ban indult üzleti évben azonban a könyvelő kénytelen a minimálisan elvárt nyereséget az összes bevétel 2%-a alapján kalkulálni. Látható, hogy ez igen kedvezőtlenül érinti azokat a vállalkozásokat, akik jellemzően kis haszonkulccsal dolgoznak, és jellemzően sok költséggel, mint például egy tatabányai nagykereskedő.
Recent Comments