Mit ér a jó adózói minősítés?

A könyvelő irodák – legalábbis Tatán, Tatabányán – szkeptikusak (voltak) a 2016-tól bevezetett adózói minősítések terén. Abban mindenki egyetért, hogy az elvek szépek, érdemes jutalmazni a jó adózókat könnyített terhekkel egy ellenőrzési megállapítás során, illetve szankcionálni a rossz adózókat fordítva. A nagy kérdés azonban az, hogy a frissen bevezetett adózói minősítés fogja-e valóban javítani az adózási morált, azaz fogja-e valóban ösztönözni a cégeket arra, hogy jó adózókká váljanak.

Ezzel kapcsolatosan szeretnék megosztani néhány friss tapasztalatot, amire a közelmúltban tettünk szert. A revizor szerint a cégek nagyon kis százaléka került be a jó adózói körbe (talán 10% körüli számot említett), éppen ezért ő úgy állt hozzá az ellenőrzéshez, hogy nem akart a kákán is csomót keresni. Mi úgy értettük, hogy van elég olyan könyvelés ellenőrzése, ahol az adózói minősítés nem ebbe a kategóriába esik, ezért igyekszik inkább ott kutakodni (értsd: elérni a feltárt hibák felettesei által elvárt mennyiségét). Egyébként, ha belegondolunk, ez logikus is valahol, hiszen ha ugyanazt a (kisebb) hibát feltárja egy átlagos adózónál, mint egy jó adózónál, akkor a jó adózónál adóbírságot esetleg egyáltalán nem állapíthat meg, vagy az általában alkalmazott adóbírság felét vetheti ki, míg az átlagos vagy rossz minősítési adózóknál a szokásos vagy nagyobb arányú bírság lesz az eredmény.

Mi úgy értettük ezért, hogy korlátozott idejüket és energiájukat a revizorok inkább az átlagos és rossz adózói minősítésű cégekre koncentrálják, és ez jó hír annak, aki szeretne rövidebb adóellenőrzéseket magának.